Na hát ez az, ami nem az igazi.
Tegnap este megpróbáltam. Hatalmas tömeg, ismerősök sokasága....mindenki párjával, társasággal. Én meg, no nem egyedül, hanem a gyerekeimmel.
Szombaton egy régi baráttal próbáltam meg ugyanezt. A srácot 5 éves korom óta ismerem. Mind a ketten elváltunk, egyedül vagyunk. Még beszélgetni is tudunk. De ha nem jön be, mint férfi?????? Mit tegyek? Programozom az agyam. " ne legyél finnyás, majd megszereted"....hááááát
Persze rengeteg ismerőssel találkoztunk. Szemükben először a meglepetés, a kíváncsiság...Jé, Ti együtt vagytok? Van egy "barátnőm". Az ő szemében, még az is ott volt, hogy ...na végre, találtál valakit, juj, most aztán hajrá....ha most bárki azt hiszi, ő jót akar nekem, és nem élvezi, hogy én több, mint 10 éve a béka feneke alatt vagyok...hát téved.
Megmagyarázhatná valaki, hogy miért van az, hogy egyes embereknek minden bejön...pénz, karrier, gyerek, pasi....másoknak csak a fele, és sajna olyan is van, akinek semmi.
Ez az a bizonyos karma? Ezt kapod, ezt érdemled? Vagy a szerencsefaktor? A bizonyos Emci barátnőm szerint...ennyit kaptál születésedkor, és már elfogyott, bocs...ez van.
