Terápia ötveneseknek

Eszembe jutott a blogom...több okból is.

Olvastam itt egy másikat a szexbarátságokról. A rengeteg hozzászólást is. Nagyon jókat is, és végtelenül furcsákat is. Azért furcsának írom, mert valahogy az az érzésem, nem tudja az illető miről beszél, amikor kritizál. Milyen alapon? Meg aztán nem szíve-joga mindenkinek azt csinálni, amit akar, addig amíg másnak kárt nem okoz? Esetleg csak magának? 

Szóval, most érintve lettem a témában...év eleje óta visszajött a volt párom, és újból elhagyott. Most már végleg, hisz én is lemondtam róla, nem hívom, nem keresem. Csak így lehet. És igen...ráfanyalodtam a társkeresőre. Sokat nem változott a helyzet, nős férfiak sokasága, és ugyanazok, mint évekkel ezelőtt.

Valahogy sikerült jó fényképet feltennem, mert rengeteg levelet kapok. Most jön a terápia...szükségem volt már megerősítésre, hogy még van esélyem társat találni. Beleakadtam egy humoros, értelmes, nekem tetsző srácba, akinek bár van társa, azért kapcsolatot keres. Belevágtam...Kinek is tartozom én elszámolással? Senkinek...

Én közöltem vele, hogy ez nem lesz más, mint szexbarátság. Egyrészt társa van, másrészt messze lakik, és túl fiatal hozzám.

De nem csupán állatias szex volt. Hanem érdeklődés, beszélgetés, simogatás, kedvesség, gyengédség is. Hol van ebben az a pont amit szégyellni kellene? 

Jönni akar még. Természetes, mondhatja bárki, hisz ingyen dughat. No de majd 200 km-t utazik érte, és nem utolsó sorban nekem is jó. Jól érzem magam most utólag is. Jó élmény volt, és tényleg nagyobb a női önbizalmam. Vagyis a szexbarátság jó terápiának...eddig. :)

A táncterápia nem vált be, csak mert egyszerűen nem volt. Elfelejtették frissíteni a klub órarendjét, odamentem és koppantam. Ugyan már. Mi az nekem. Elmentem mászkálni a tecsóba, vidéken csak az a szórakozás ( társaság nélküli negyvenen felülieknek). Majdnem vásároltam, de mégsem, mert rájöttem nincs pénzem. Pedig az új ruha néha bejön. 

Szóval tánc nem volt, tegnap viszont futottam. Az nem rossz, csak erős a gyanúm nem tetszik az egyetlen aranyékszernek rajtam. Bár a proktológus még nem mondta, hogy a futástól előjön.

Mai terápiám: fél szem Ri...akármi, mindig elfelejtem a nevét, takarítás, és egy sorozat, amit a fiam letöltött. Nem rossz, csak kiszúrt velem, mert éjjel is nézte, így én lemaradtam. Valami 20sz. eleji családi történet, igazán eredeti szereplőkkel.

A továbbiakban tervezem a folyamatos kántálást ( örülj neki, hogy elhagyott, néha szerencse, hogy nem kapunk meg mindent, amit akarunk, egy szemét féreg amúgy is.). Ja meg a címben szereplő masszőrt. Kedden megyek, csodás keze és hangja van...megnyugtat, talán valami okosat is mondd, hogy lehet elfelejteni egy f...t, és a koromat. :)

Már megint magamnak hazudok. Nem elég, hogy benne ragadtam évekig egy szeretői kapcsolatban, csúnyán átvertek, és most próbálom nyalogatni a sebeimet. Őszintén? Nagyon ki vagyok bukva. Szó szerint be vagyok xarva, hogy lassan 50 éves leszek.. Ráadásul egyedül vagyok!!!! Nem találok magamnak társat...mert anyám szerint válogatok. Mert miért akarok én olyan partnert, akihez szexuálisan is vonzódom. Minek? Bőven elég, ha megbecsülnek, és nem vernek át a palánkon. Nem mintha erre bármi biztosíték lenne. persze nem is akarom biztosítékokkal kezdeni a kapcsolatom..egyelőre megelégednék azzal, hogy szívesen hozzábújnék, és érezném az ő szeretetét is. 

Egyszóval hiába terápiázom itt, futkorászom, tornászni járok, olvasok, blogolok,  (és pláne mindez csak feltételes módban), ha nem azon járna örökké az agyam, mi kell ahhoz, hogy végre hozzám is bekopogtasson a kölcsönös nagy Ő. Akkor biztos nem rohangásznék, nem keresném a titkát a öregedés ellenszerének, és nem utálnám olyan rohadtul a bájolgó családi mosópor, és egyéb reklámokat.

Vagy csak menjek pszichológushoz?

Na jó, akkor most jön a táncterápia....sóhaj..és talán így is elmúlik két óra valahogy...

Most a Trónok harcát olvasom, vagyis már a 2. kötetet. A nyáron megnéztem a sorozatot. Nagyon tetszett, Mindig is imádtam a kosztümös filmeket, és ebben a történetben a középkori háttér, pont elegendő mesei elemmel tökéletesen elegyedik. Persze jobban szeretem először elolvasni a történetet, utána filmben nézni, mert így nagyon kutatok az emlékeimben a filmbeli szereplők után, mint külsejüket, mint természetüket tekintve. De talán lesz pénzem, és meg tudom venni a többi könyvet is, hisz azt mondják, csak a 3. felénél tart a sorozat. 

Na aztán beindulhat a fantáziám...

Ma gyönyörű időnek látszik innen bentről. Itthon vannak a fiúk, fogalmam sincs mit főzzek. Irány a bolt, délután meg a szokásos terápiám a futás. Van mit feldolgoznom, lezárult életem egyben borzalmas, mégis szépségekkel is telehintett szakasza. Én vesztettem, mint általában. Igaz, még sosem győztem. Szilveszterkor voltam egy kamukaszinóban, sec-pec alatt elvesztettem a zsetonjaimat. Talán akkor a szerelem sikeresebb? Nem, sajnos az sem...Ötven év két szerelem-két mínusz.

Persze felfogás kérdése az egész egészen bölcs 22 éves fiam szerint.

" Anya szarj rá, Neked kell eldöntened, hogy ami történik veled, az rossz vagy jó. Könyörgöm, fogd fel jónak, és hidd el az lesz! "

Puszi Mindenkinek!

Persze fáziskéséssel, amikor már mindenkinek megvolt. finom vagyok, ha azt mondom egy irodalmi szemét? Nem irodalmi, hanem unatkoztam, tehát írok valami provokatívat. Mint én most. Max. ez nem provokatív.

Coelho Tizenegy perce az igen, az hagyott nyomot, durva volt, de mondanivaló, cél, értelem, felépítés, szóval úgy klappolt. De ez? Ugyan már, a szex ezen részeit sokan megéltük már, bár  engem még nem vertek meg szíjjal. (de az apám 8 évesen kb, más okból.) 

Mese habbal, gazdag férfi, szegény, szép lány, aki nem hiszi el magáról, miközben mindenki őérte van oda. Nincs Romantika kisfüzetek feelingetek. Nekem volt. 

Két részt olvastam el..a harmadikat nem bírtam, elmesélték. 

Nos...mindenki tudja, hogy az alap emberi természet nem változik, ennyire nem. Aki imád fenekelni, sosem fogja elfelejteni a hozzá kötődő frenetikus érzést. Mintha nem is egy idősebb nő írta volna az egészet, hanem egy naiv ábrándos tini. De jó lenne, gazdag, jóképű, hatalommal rendelkezik, bár van egy kis difije, szado-mazo.! De én vagyok az aki megtanítom az igaz szerelemre, kigyógyítom az elkorcsosulásból. Hihi...vannak még mesék...

az én mesém is véget ért. Kidobott a szeretőm, 9 év után....úgy kellett nekem. Miközben én egy jól szituált korombeli főorvos urat dobtam ki a szeretőm miatt, csupán mert nem működött a kémia. Bajsza is volt. Ki vagyok én, hogy megtehetem ezt? Ha Vajna Tímeának jó, nekem miért nem lehet az???? Nem értem...

...ha már nincs szex.

Több éve futok (kocogok), heti 2x. Eddig csak viccelődésnek vettem, hogy a fiúk a munkahelyemen megjegyezték, biztos kevés a szex. És lám, igazuk van. Most, hogy nincs senkim gyakran arra ébredek, hogy phu, de kívánom a szexet..és álmaimban egyre többször majdnem lefekszem valakivel.
Ezek szerint hiányzik....és én egyre többet futok, Már heti 3x, 4x. Be kell vallanom, nem az igazi.

No meg aztán megakad a szemem a férfiak hátsó felén. Ez sem volt eddig  jellemző rám, max igen kirívó esetnél.

A fene vigye. Nagyon nem jó ez így. De itt a következő dilemma....

Azt mondja a barátnőm keressek egy pasit szexre. Ok. De! Akkor már legyen jó pasi, ha  már csak arra kell. Ha egyedülálló és tényleg klassz pasi, akkor benne van a pakliban, hogy dicsekedős, nem diszkrét, a város pedig kicsi. Pláne az én szakmámban.    De nős se legyen, mert nem akarok fájdalmat okozni senkinek, legfőképp magamnak nem. 
Olyant találni, aki elfogadható külsejű, (beindulok tőle) intelligens, diszkrét....hm. Hogyan?

Meg kellene próbálnom társkeresőn? Amikor mág ott voltam, és komoly kapcsolatot kerestem, rengeteg ilyen "csak szex" ajánlatot kaptam, de általában nős pasiktól. Abszolut nem bízom benne...és ha valami beteggel találkozom?

á.....nem egyszerű..szóval sportoljak rendületlenül? :)

Na hát ez az, ami nem az igazi.

Tegnap este megpróbáltam. Hatalmas tömeg, ismerősök sokasága....mindenki párjával, társasággal. Én meg, no nem egyedül, hanem a gyerekeimmel.

Szombaton egy régi baráttal próbáltam meg ugyanezt. A srácot 5 éves korom óta ismerem. Mind a ketten elváltunk, egyedül vagyunk. Még beszélgetni is tudunk. De ha nem jön be, mint férfi?????? Mit tegyek? Programozom az agyam. " ne legyél finnyás, majd megszereted"....hááááát

Persze rengeteg ismerőssel találkoztunk. Szemükben először a meglepetés, a kíváncsiság...Jé, Ti együtt vagytok? Van egy "barátnőm". Az ő szemében, még az is ott volt, hogy ...na végre, találtál valakit, juj, most aztán hajrá....ha most bárki azt hiszi, ő jót akar nekem, és nem élvezi, hogy én több, mint 10 éve a béka feneke alatt vagyok...hát téved.

Megmagyarázhatná valaki, hogy miért van az, hogy egyes embereknek minden bejön...pénz, karrier, gyerek, pasi....másoknak csak a fele, és sajna olyan is van, akinek semmi.
Ez az a bizonyos karma? Ezt kapod, ezt érdemled? Vagy a szerencsefaktor? A bizonyos Emci barátnőm szerint...ennyit kaptál születésedkor, és már elfogyott, bocs...ez van.

Be kell vallanom. Ez a terápia önmagamnak szól. Nem másnak. Okos akartam lenni, közben képtelen vagyok a saját nyomoromból kikászálódni.

Maradjak csak ott, amit úgy is akartam....kiírni magamból ezt a sok gyomorszorító tehetelenséget, szerencsétlenséget.

Most is egyedül vagyok. Várom a gyerekeim, majd csak hazaérnek. Persze a dolgukat végzik. Hálistennek, legalább ez a része az életemnek rendben. Tulajdonképpen hálás is lehetek. Két értelmes, sikeres, szép gyerek. Mindig azt mondják...anya Te nekünk adtad a szerencsédet. Bőgnöm kell most...igen, nekik adom, ha csak ennyi van. De én is szeretnék még valamit az élettől. Valami szépet, jót. Jó...jó ne sírjak...ennél sokkal rosszabb is van...mondja a barátnőm. Van tető a fejed felett, van munkád.(igaz csak kb. 20. ig elég a fizum) Pasi meg kinek kell? 

Hát azt hiszem nekem. De anyám szerint válogatok. Mi a fenét tegyek, ha ő plántálta belém fiatal lány koromban, hogy mennyire fontosak az érzelmek, a szerelem. Képtelen vagyok elfogadni valakit páromnak, szerelmemnek, ha csak egy beszélgetőtársat látok benne.

Olyan rohadtul egyedül vagyok....

Ma kiolvastam Vass Virág: Ringass Amadeus c. könyvét. Sírtam a végén. 

Amúgy nehéz volt olvasni. Bonyolult volt a fonalakat követni. De a végén minden kibogozódott. Nem szeretem, ha rossz vége van valaminek. Én a szórakozást a vidámság, a könnyedség miatt szeretem. A könyv nekem szórakozás. Persze, ha nem tanulok. Mert az nem az. :)

Este szülinap. A gyermekem 25 éves. Hihetetlen. Tortát készítek...

..és ez is közhely. 

Azonban mivel csak egy átlag nő vagyok, még nem sikerült túl sok újat felmutatnom. Na a fiaim egyediek, és megismételhetetlenek. 

Szóval ma fényterápia volt soron.

Nem vagyok oda a napozásért, csakis víz mellett bírom, de azért időnként kifekszem, met barnán jobban mutat az ember. No meg vékonyabbnak is. Csak úgy feküdni is utálok, ezért beszereztem egy könyvet, valami sikerkönyvet állítólag. Éhezők diadala...hm...napozni pont jó volt. Olyan Hernádi feelingem volt, azaz nincs új a nap alatt.:)).

El kellene olvasnom a Szürke ötven árnyalatát is, de van aki lebeszél róla, és azért a kritikák sem egyértelműek. No persze, magamnak kellene véleményt formálnom. A probléma annyi, hogy nem tudom kölcsönkérni, a könyvtárban nincs meg. Pénzem meg könyvre....az nincs. 

Szóval fényterápia...nem volt rossz, le sem égtem, kicsit jobb a színem. A kedvem? nem annyira....egyedül egész nap.