Már megint magamnak hazudok. Nem elég, hogy benne ragadtam évekig egy szeretői kapcsolatban, csúnyán átvertek, és most próbálom nyalogatni a sebeimet. Őszintén? Nagyon ki vagyok bukva. Szó szerint be vagyok xarva, hogy lassan 50 éves leszek.. Ráadásul egyedül vagyok!!!! Nem találok magamnak társat...mert anyám szerint válogatok. Mert miért akarok én olyan partnert, akihez szexuálisan is vonzódom. Minek? Bőven elég, ha megbecsülnek, és nem vernek át a palánkon. Nem mintha erre bármi biztosíték lenne. persze nem is akarom biztosítékokkal kezdeni a kapcsolatom..egyelőre megelégednék azzal, hogy szívesen hozzábújnék, és érezném az ő szeretetét is.
Egyszóval hiába terápiázom itt, futkorászom, tornászni járok, olvasok, blogolok, (és pláne mindez csak feltételes módban), ha nem azon járna örökké az agyam, mi kell ahhoz, hogy végre hozzám is bekopogtasson a kölcsönös nagy Ő. Akkor biztos nem rohangásznék, nem keresném a titkát a öregedés ellenszerének, és nem utálnám olyan rohadtul a bájolgó családi mosópor, és egyéb reklámokat.
Vagy csak menjek pszichológushoz?
Na jó, akkor most jön a táncterápia....sóhaj..és talán így is elmúlik két óra valahogy...
